A jó(d)ból is megárt a sok
Egy jóddal megfelelően ellátott egészséges felnőtt szervezete nagyjából 15-20 miligramm jódot tartalmaz, melynek 70-80%-át a pajzsmirigy raktározza.
Az ajánlott napi bevitel 19 éves kor felett 150 mikrogramm, amely terhesség (220 mcg) és szoptatás (290mcg) alatt megnövekszik.
A túl sok jód azonban éppúgy veszélyes lehet, mint a túl kevés. Genetikailag arra fogékony személyeknél a túlzott jódfogyasztás hozzájárulhat a pajzsmirigy gyulladásos, illetve autoimmun megbetegedéseinek kialakulásához.
Hogyan juthatunk elegendő jódhoz?
A táplálék jódtartalma alapvetően geológiai adottság. A termőföld által tartalmazott jódot szívják fel ugyanis a növények, viszik be a szervezetükbe az állatok és ez kerül az ivóvízbe is.
Az Országos Közegészségügyi Intézet és az Országos Tisztiorvosi Hivatal által 2016-ban lefolytatott átfogó vizsgálat megállapításai szerint hazánkban a települések 97%-án nem tartalmaz elegendő jód-iont az ivóvíz ahhoz, hogy napi 2L ivóvíz elfogyasztása révén fedezhető legyen a felnőttek napi jódszükséglete.
A felmérés kiterjedt arra is, hogy Magyarország területének nagy részén a strumaképződéssel járó pajzsmirigy-megbetegedések gyakorisága is meghaladja a WHO által elfogadhatónak tartott 5%-os arányt.
Ez a világszerte hasonlóan végbemenő folyamat vezetett ahhoz, hogy az érintett országokban az 1900-as évek során a konyhai sóhoz jódot kezdtek adagolni. Ami eredetileg kézenfekvő megoldásnak tűnt, az a gyakorlatban több problémát is felvet.
Egy palesztin kutatás például megállapította, hogy a konyhasó elfogyasztása idejére jódtartalmának jelentős részét elveszíti, köszönhetően a hosszadalmas gyártási és a tárolási folyamatoknak.
Az sem mindegy, hogy milyen fajta sót használunk. A speciális fajták, mint a tengeri só, a kóser só, a himalaya-só és a Fleur de Sel nem tartalmaz jódot, kivéve, ha a csomagoláson kifejezetten fel van tüntetve alkotóelemként.
Ahhoz, hogy a napi jódszükségletet elsősorban sóval fedezzük, legalább fél teáskanálnyit kell elfogyasztanunk minden nap, ami egyben nem kevesebb nátriumot is tartalmaz, mint a napi megengedett mennyiség kétharmada.
Ez azért lehet veszélyes, mert a nátrium-bevitel hozzájárulhat a magas vérnyomás, és az ezzel összefüggésben kialakuló szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatához.
A sózás helyett fogyaszthatunk persze olyan ételeket is, amelyek kedvezőbb geológiai adottsággal rendelkező területekről származnak. Közismert jódforrás a tengeri hal, amely valóban nem szerepel a vegán étrendben.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy növényi forrásból ne lehetne elegendő jódhoz jutni, ugyanis a legmagasabb jódtartalmú, teljes értékű (azaz nem feldolgozott) élelmiszer mind közül az alga. A szárított norilap 10g-onként 232 mikrogrammot tartalmaz, de jó ajánlott a kombu és a wakame alga is.
A cikk eredetileg a Prove.hu-n jelent meg:
